Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk, a psorinet.hu honlapon „sütiket" (cookie) használunk. Ha a továbbiakban a beállítások változtatása nélkül marad honlapunkon, akkor azt feltételezzük, hogy Ön elégedett azzal, amit a „süti" használatával a psorinet.hu weblapon megkap. A sütit természetesen bármikor elutasíthatja, törölheti is számítógépéről, de ez esetben nem biztos, hogy a honlap minden funkciója megjeleníthető. Részletesebben itt: Wikipédia. A jobb oldali (kék) gombra kattintva elutasítja a sütit, és úgy lép tovább.

Kedves Látogató!

Amannyi töprengés után végül is elindul a psorinet.hu oldal blogja. Véleményközlő írások
jelennek majd itt meg időről időre, olyan témákban, amelyek minden esetben érintik a
magyarországi pikkelysömörös betegek körülményeit, lehetőségeit, érdekeit.

Természetesen a közölt írásokhoz "komment", azaz vélemény, észrevétel, hozzászólás is fűzhető
(a cikk végén a "Hozzászólás" megnyitásával).

Várjuk a kedves Látogatók visszajelzéseit.


 

Kedves Vendégeink, Kedves Egyesületi Tagok! 1)

Mindenekelőtt házigazdánknak, Dr. Kemény Lajos professzor úrnak megköszönöm a rendezvényt üdvözlő szavait. Az alkalom megköveteli, hogy a továbbiakban még néhány szót szóljunk magáról a pikkelysömörös betegek világnapjáról is.    

2004 óta jegyzik a világban október 29-ét a pszoriázisos, azaz a pikkelysömörös betegek világnapjaként is (is – mert ezen a napon többekkel osztozunk, pl. ez a STROKE világnapja is, meg az animáció világnapja is). Az IFPA (Inter­national Fede­ration of Psoriasis – Nemzetközi Pszoriázis Szövetség) nonprofit szervezet hívta életre 2004-ben ezt az ünnepet, s azóta is ez az egyik olyan szervezet, amely a világ minden táján működő pikkelysömörös szövetségeket igyekszik összefogni, azzal a törekvéssel, hogy érvényesüljön a több mint 125 millió érintett beteg érdeke az egész világon. 

Az első világnapot Svédország fővárosában, Stockholmban tartották. Az eseményt megelőzően, már 2004. október 27-én egy Prágában tartott sajtótájékoztató keretében felhívták az európai közvélemény figyelmét a kezdeményezés fontosságára. A rendezvényen aztán szívbemarkoló őszinteséggel beszéltek az amerikai és a svéd betegszervezeteket megalakító érintettek mindarról, amivel ez a betegség jár: a stigmáról, a bizony gyakran előforduló kiközösítésről, a meg nem értésről, amit egyes közösségekben tapasztalnak a pszo­riá­zissal élő betegek. És persze arról, hogy amikor a társadalmi környezet tagjai a munkahelyen, vagy az iskolában pontosabban megismerték a kór lényegét, elfogadókká váltak, megszűnt a kellemetlen megkülönböztetés.

Ezen a 12 évvel ezelőtti pikkelysömör-világnapon fogadták el az ott jelenlévők azokat az általános célokat, amelyekért az érdekvédelmi szervezetek, a betegek egyesületei szerte a világon létrejöttek, és napjainkban is létrejönnek, s amelyeket erről az első találkozóról öt pontba foglalt üzenet formájában küldtek szét a világba. Ezek a közös célkitűzések és üzenetek manapság is pont olyan időszerűek, mint 2004-ben voltak. A megfogalmazott öt világnapi üzenet-tétel közül az első három a társadalom, az embertársaink felé közvetít tényeket: hogy a pszoriázis a szervezet egészét érintő betegség; a pszoriázis nem kozmetikai rendellenesség, hanem betegség; és a társadalom felé küldött üzenetek közül a legfontosabb, a legnehezebben teret nyerő a harmadik: annak tudatosítása, hogy a pikkelysömör nem fertőző.

Ennek az első világnapi találkozónak két további üzenete inkább a betegséggel érintettek társadalmi csoportjának érzéseit, óhajait közvetíti: egyik az, hogy a pikkelysömörben szenvedő betegek részére biztosítani kell a megfelelő kezelést, a másik, vagyis az ötödik az üzenetek sorában pedig mintegy összefoglalója az előző négynek: a pikkelysömörben szenvedő százmilliónál is jóval több beteg szavát meg kell hallgatni.

Magyarországon a világnapot 2006 óta tartják a pikkelysömörben szenvedő betegek szervezetei, jegyzik a pácienseket gyógykezelő intézmények, illetve olykor-olykor (e­leinte is és általában is főleg reklámcélból) a betegséggel fog­lalkozó médiumok is.

A magyarországi pikkelysömörös betegek első világna­pi összejövetelét a Magyar Dermatológiai Társulat szervezte a svédországi rendezvény, a stockholmi összejövetel után két évvel, 2006. október 29-én. A kezdeményezést a hazai bőrgyógyászok azzal a céllal vállalták fel, hogy hazánkban is felhívják a figyelmet a súlyos bőrbetegségben szenvedők nehéz helyzetére, és eloszlassák a betegségről alkotott tévhiteket.

Nemes eszme vezérelte mindazokat, akik 2004 októberének huszonkilencedik napján Stockholmban megtartották az első pszoriázis világnapot, és nemes eszme vezérelte a Magyar Dermatológia Társulatot is, amely 2006-ban Magyarországon elsőként szervezett világnapot a pikkelysömörrel élőknek.

A szegedi pikkelysömörös betegek egyesülete 2006 óta ugyancsak minden évben megrendezi ezt az összejövetelt. Idén tehát jubileumi ünnepség ez a mai világnap – kerek évfordulót jubilál Magyarország is, és a szegedi egyesület is.

*

Tíz esztendő ide, jubileum oda, bizony, meg kell állapítanunk, hogy a 12, illetve a 10 évvel ezelőtti üzenetek máig nem koptak meg, ma is időszerűek. A pszoriázisban szenvedő betegek jelentős része még most sem szabadult meg az állandó, kiterjedt bőrtünetektől. Funkcionális képességeik, általános e­gészségi állapotuk és az életminőségük emiatt jelentősen romlik, a mindenki által jól látható bőrtünetek okán súlyos pszichés megterhelések nehezednek a betegekre (és környezetükre egyaránt), s még mindig előfordul, hogy a pikkelysömör miatt a páciens a társadalomból, a környezetből való kirekesztettségbe kerül, vagy abban érzi magát. Akár azt is megállapíthatjuk, hogy még manapság sem eléggé ismert a társadalomban ez a betegség, és mintha még ma sem lenne szalonképes. Magyarán: a tíz-tizenkét évvel ezelőtt tapasztalt állapotok bizonyos értelemben nem sokat változtak.

Persze, nem csak külső tényezőknek róható fel ez a viszonylagos változatlanság. A betegek érdekvédelme, a páciensek önszerveződése terén is van még nagyon sok adósságunk. A becsléseken alapuló adatok szerinti 150–200.000-nyi magyarországi pikkelysömörös beteg érdekeit napjainkban 3 (az artritiszes betegek budapesti egyesületével együtt 4) bejegyzett egyesület, és néhány (talán egyik kezünkön megszámlálható) civil társaság, továbbá egy alapítvány képviseli, vagy próbálja képviselni. A civil társaságok sok esetben gyakorlott, képzett vezetők hiányában nehezen boldogulnak. A bejegyzett egyesületek elsősorban biztos anyagi támogatás hiányában szintén nehezen boldogulnak. Általánosságban a felvértezettebbek, a reménykedő, optimista szellemiségűek nap, mint nap próbálgatják fenntartani magukat, igyekeznek a klub vagy az egyesület tagságának elemi dolgokban segítséget nyújtani – akár az egészségértést segítő előadások szervezésével, akár a közösségi kapcsolatok erősítését szolgáló kirándulások és egyéb csoportos élményszerző lehetőségek megteremtésével. A kevésbé szerencsés civil társaságok viszont megalakulásuk után az idő múlásával arányosan fakulva egyszer csak eltűnnek, nyomuk vész, a magára maradt tagság pedig keresi a közösséget – és a XXI. század feltételei között olykor az internet világában találja azt meg. Jobb esetben lelkiismeretes vezetővel létrehozott csoportban a világháló valamelyik közösségi oldalán, rosszabb esetben félrevezető információkkal, netán nyerészkedési szándékú ötletekkel szolgáló internetes fórumokon.

*

Egyesületünk talán a szerencsésebb betegtársulások közé tartozik, hiszen az utóbbi 10 évben nagy utat sikerült megtennünk, akkor is, ha ezen az úton rengeteg akadállyal találkoztunk, úgy is mondhatnám: általában nagyon kedvezőtlen feltételek között „közlekedtünk”. Az első, 2006-ban megtartott világnapi ünnepség óta a körülményekhez igazodva ugyan, ám mégis gazdag évtizedet éltünk meg. Ha kellett, fogalmaztunk és adtunk közre kiáltványt is a pikkelysömörös betegek érdekvédelmében (még 2007-ben, igaz: azóta sem válaszoltak rá az illetékesek). Hallgattunk itt, ezeken az ünnepségeken és a hétköznapibbnak számító egyesületi találkozókon kiváló szakemberek által tartott előadásokat is, amelyekkel alapokat teremtettünk a Tanult Beteg megformálásához, az egészségértéshez. Vendégül láttunk a klinika falai között népitánc-csoportot (2011-ben), fúvós hangszerek ifjú mestereit, vagy éppen énekeseket, szerveztünk karácsonyi találkozókat és voltunk részesei a betegséget több-kevesebb sikerrel népszerűsítő műsoroknak, esetleg más rendezvényeknek is.

A tíz évvel ezelőtti civil társaságból, a klubból törvényszék által bejegyzett jogi személy, közhasznú egyesület lettünk. Megszerveztük a pikkelysömörös betegek első országos találkozóját (2012), a rá következő évben közvetlenül részt vállaltunk a II. és III. országos találkozó megszervezésében, és az évek során jelen voltunk a többi hasonló rendezvényen is, tartottuk és tartjuk a kapcsolatot Szegeden kívül más hazai pszo­riázis érdekképviseletekkel, más civil érdekképviseleti formákkal is. Egyesületünk a 2015-ben meghirdetett Állapotfenntartó Programjának keretében – a Zsigmondy Vilmos Harkányi Gyógyfürdőkórházzal szoros együttműködésben – egy esztendő alatt 21 egyesületi tagnak nyújtott segítséget abban, hogy eljusson a harkányi gyógyfürdőkórházba, és ott háromhetes kezelésben részesüljön. Már az első világnap évében honlapot hoztunk létre, és azt 10 éve működtetjük, honlapunk mellett a világhálón elérhetők vagyunk a legnagyobb közösségi oldalon is, és már második esztendeje hírlevél-füzetet is kiadunk, tagságunk létszámban minden évben gyarapszik, de…

DE szinte ugyanúgy, mint 10 évvel ezelőtt, ma is napi küzdelmeket kell vívnunk a háttérben az egyesület működésének minimális anyagi szükségleteiért.

Nemzetközi szinten is, hazai szinten is folyamatosan jelen vagyunk a betegek érdekérvényesítésével foglalkozó társadalmi szerveződésekben (IAPO – Betegjogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége [képviselőnk idén áprilisban ott volt a világszervezet londoni kongresszusán], egyedüli magyarországi képviselőként vagyunk elérhetők a Nemzetközi Pszoriázis Hálózat honlapján, tagja vagyunk a magyarországi Nemzeti Betegfórumnak. Egyik alapítója vagyunk a hátrányos helyzetűek szegedi önkormányzati érdekérvényesítő fórumának), ám mindettől a zavartalan működésünk anyagi feltételei még nincsenek biztosítva. Egyre nehezebb akár minisztériumi, akár más (mondjuk „céges”) pályázatokon támogatásokhoz jutni. De nem adjuk fel!  

*

2006 óta minden évben elmondjuk szinte ugyanazokat a dolgokat a pszoriázis világnapról, ezt azonban senki ne tekintse felesleges szó- vagy gondolatismétlésnek, de ne ám! El kellett mondanunk tavaly is, el kell mondanunk idén is, és el kell mondanunk jövőre is, mert a pikkelysömörös betegeken és a kezelésükben részt vevő egész­ség­ügyiseken, és részt vállaló családtagokon kívül embertársaink többsége még mindig nem tudja, hogy ez a kór nem fertőző, és hogy nem kell kirekeszteni ezeket az embereket. Pedig volt már sok próbálkozás: voltak világnapi ránk figyelést kezdeményező uszodai rendezvények is, de másnap, vagy egy hét múlva már kitessékelték a pszo­rist az uszodából, ha bemerészkedett, voltak egynapos érzékenységi rendezvények is, de azok hatása hasonlóképpen elenyészett. Költői kérdés következik: lehet, hogy kormányzati szinten kellene egyszer már meghirdetni a pikkelysömör és a pszoriázisbetegek el- és befogadásának esztendejét? És országosan tenni ennek sikeréért?

Mi szegediek, itt az egyesületben 2006 óta minden év októberének végén összejövünk, ünnepeljük a betegségünk világnapját, és reménykedünk abban, hogy talán egyszer eljön az az idő, amikor nem leszünk közborzalom és közutálat tárgya, eljön az az idő, amikor majd nem a bőrünket nézik, hanem az embert, aki abban a bőrben van…

És mint ahogyan jelenünkben elérkezett a már-már teljes tünetmentességet is szavatoló terápiák és gyógyszerek kora, titkon reménykedjünk abban (talán jövőbeni sorstársaink boldogulása ér­dekében és reményében is), hogy egyszer majdan felvirrad az a nap, amikor valaki bejelenti a világszenzációt: a pszo­ri­ázis gyógyítható!

Köszönöm, hogy meghallgattak!

------------
1) Elhangzott a Szegedi Pszoriázis Egyesület pszoriázis világnapi ünnepségén, 2016. október 29-én.

Hozzászólás (0) Találatok: 530

Kedves Jelenlévők, Kedves Egyesületi Tagok, Vendégek! 1)

A pikkelysömörös betegek világnapját, vagy, ahogy rövidebb nevén sokan ismerik: a pszo­riázis világnapot akár ünnepnek is tekinthetjük. Ünnepi eseménynek tekinthető az, hogy 2004-ben hozzáértő emberek úgy érezték, fel kell hívni a figyelmet arra a sok-sok millió szerencsétlenre, akik a világban áldozatai ennek a kórnak, felkelteni a figyelmet annak reményében, hogy helyzetük változzon, hogy sorsuk jobbra forduljon. Így aztán kaptunk egy napot mi is, egy külön napot az esztendőben, mindenekelőtt arra, hogy lehetőséget adjunk a pszoriázis nevű betegséggel kapcsolatos ismeretek népszerűsítésére, a vele összefüggő félelmek és taszító érzések oszlatására, hogy ne mondjam: a pszoriázis szalonképessé tételére. És arra, hogy mi betegek egy kicsit egymás között legyünk, egy kicsit átbeszéljük mindennapi gondjainkat, örömeinket. Persze, amannyi világnap van már a naptárban, ezeket általában a hozzá kapcsolódó vagy kapcsolható események szerint tartják számon az érdekeltek. (Mi pikkelysömörösök is osztozunk ezen a napon: ez a nap a film-animáció világnapja is, meg a stroke világnapja is. Hogy hányadán állunk világnapunk nemzetközi elismertségével, azt viszont ne a Wikipédia nevű internetes szabad enciklopédia alapján ítéljük meg, mert abba még nem kerültünk be.)

A pszoriázis világnapi összejövetel – mint mondtam – kiváló alkalom arra, hogy együtt legyünk, mi, pszoriázissal sújtottak, és azok, akik ennek a tehernek a közelében élnek. Kiváló alkalom arra, hogy – civilként is – találkozzunk a gyógyítókkal, a támogatókkal, a szimpatizánsokkal, a pikkelysömörös betegek érdekében tenni akarókkal. És persze kiváló alkalom a visszapillantásra, s az előre tekintésre, esetleg, ha van miért, akkor még a bizakodó dicsekvésre is…

Egyesületünk az egy évvel ezelőtti világnapon ünneplősen tekintett hátra, a fennállásának elmúlt tíz esztendejére, a szegedi pikkelysömörös betegek szolgálatában eltöltött egy évtizedre. Ezért ma nem a visszatekintés, az egyesületi történet értékelése a szándékunk, hanem a jelennel foglalkozás, esetleg egy kis jövőbe nézéssel megfűszerezve.

Három esztendőnyi adminisztrációs küzdelem után idén végre ránk köszöntött egy viszonylag nyugodt év, amelyben nem kellett a Szegedi Pszoriázis Egyesület jogállásával, munkájának törvényességét szabályozó előírásokkal foglalkozva szaladgálni mindenféle hivatalokhoz, jutott idő azzal foglalkozni, ami az alapcélunk, és amit közhasznú egyesületünk Alapszabálya a pikkelysömörös betegek érdekvédelmeként, felvilágosításaként, segítéseként határoz meg. Magyarán: végre azzal foglalkozhattunk, amiért vagyunk.

Immár közhasznú egyesületünk a 2015. évi munkaprogramjában tudta kialakítani azt a koncepciót, amely a legmegfelelőbb, a közhasznúság alapszabályi és törvényi követelményeinek a legjobban megfelel. Ez a munkaprogram három pilléren nyugszik.

Az első pillér „A tanult beteg” program, amelynek a legfontosabb célja a pikkelysömörrel kapcsolatos ismeretek átadása, terjesztése, illetve bővítése. Tehát az, hogy az egyesületi tag, azaz a beteg (illetve bárki más, akit érdekel a munkánk, és jelen van nyílt tagi összejöveteleinken) a szegedi Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika kiváló orvosaitól, szakembereitől tájékozódjon a pszoriázisról, a kutatásokról, az új kezelési lehetőségekről, és természetesen a társbetegségekről is. Ennek a programnak a célja nem mellékesen az, hogy a beteg ne csak páciensként találkozzon az orvossal, ismerje meg az embert is, aki törődik vele.

Az egyesületi összejövetelek mellett a Tanult beteg program megvalósulását szolgálja az a széles körű internetes tájékoztatás, amit a psorinet.hu címen elérhető egyesületi honlapunk biztosít az ott található több mint 280 oldalnyi szöveggel és félszáz videóval, több hangfelvétellel. (Dicsekvésként megjegyzem, a 2006 óta szerkesztett honlapunk idén elérte a napi 1500 feletti átlagos látogatottságot.)

Természetesen a szóbeli, azaz az összejöveteleken elhangzó ismeretbővítő előadásokon kívül, vagy az internetes tájékoztatáson kívül arra is gondolnunk kellett, hogy nem minden tagunk tud rendszeresen, vagy kisebb-nagyobb rendszerességgel eljárni ezekre a tagi összejövetelekre. Sokuk esetében ez azért nehéz, mert otthonuk Szegedtől ugyancsak távol esik, vagy egészségi állapotuk olyan, hogy a Szegedre utazás, de akár a városon belüli utazás is problémát jelenthet. Tudjuk azt is, hogy nem minden tagunk számára érhető el az internet és a psorinet.hu honlap, mert ilyen vagy olyan körülmény folytán nincs hozzáférésük, ezért hát rájuk is gondolnunk kellett, hogy ők se maradjanak ki a Tanult beteg programból.

Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával idén nyáron hozzájutottunk egy igen alacsony költséggel üzemelő színes nyomtatóhoz, és egy kis önkéntes munkával így már kiadhattuk, kiadhatjuk papír alapú „kapcsolattartó” hírlevelünket, melynek sokat mondó címe: A BŐR. Ezt a hírlevelet tényleg elsősorban az egyesületi tag és az egyesület közötti kapcsolat fenntartására szántuk: szeptember óta a soron következő találkozóra szóló meghívóval együtt hagyományos küldeményként postázzuk mindazoknak, akiknek nincs internetes postai elérhetőségük. A többi tag viszont itt kapja kézhez, a tagsági összejövetel alkalmával. A hírlevél részben tartalmazza az egyesület közelmúlti eseményeit, részben tájékoztatást ad a soron következő tevékenységekről (a következő találkozó témájáról), de szándékunk szerint foglalkozik olyan tartalmakkal is, amelyek a tagságnak javára szolgálhatnak. Természetesen ezt az ingyenes hírlevelet elérhetik az érdeklődők a Klinika Pikkelysömör Centrumában is, mert a számonként megjelenő 200 példányból a Centrumba is juttatunk 40-50-et.

Az Egyesület munkaprogramjának másik pillére a Betegjogi program, amelynek a mindennapi gyakorlatban megkülönböztethető a személyre szabott és a közösségi része. A személyre szabott rész elsősorban arra irányul, hogy a beteg megismerje az egészségüggyel, a gyógykezeléssel kapcsolatos jogait, továbbá megismerje a betegjogi képviselőt, hogy szükség esetén tudjon kihez fordulni segítségért. (Szerencsére, ezzel a gyakorlatban csak a megismerés szintjéig jutottunk, tagságunknak eddig nem volt szüksége az ismeretek alkalmazására „élesben”.) A betegjogi programnak a közösségi része abban nyilvánul meg, hogy egyesületünk bekapcsolódott a Nemzeti Betegfórum munkájába, részt vesz a megyei Civil Információs Centrum tevékenységében, illetve az Önkormányzat mellett működő Fogyatékkal Élők és Betegek Érdekvédelmi Szervezeteinek Fóruma munkájába (ennek egyik alapító tagja vagyunk). Ezekben a társulásokban helyi, illetve országos szinten próbálunk tenni a majd negyedmilliónyi magyarországi pikkelysömörös beteg érdekében.

A munkaprogrammal kapcsolatos fejtegetéseinkben immár elérkeztünk a harmadik pillérhez. Ez pedig az Állapotfenntartó program, amelyet 2015 tavaszán indítottunk el, és az eddig bekapcsolódott egyesületi tagok örömére most is folytatunk jeles eredményekkel. Szoros együttműködést alakítottunk ki a harkányi Zsigmondy Vilmos Gyógyfürdőkórházzal, és idén kilenc egyesületi tagunk számára tettük lehetővé, hogy a teljes adminisztrációs előkészítést átvállalva eljussanak a tb-támogatású balneoterápiás – fürdőgyógyászati – kezelésre, vagyis OEP-támogatással két-, illetve háromhetes állapotfenntartó kezelésen vegyenek részt a harkányi gyógyfürdőkórházban. Ez a tevékenység napjainkban nem csak a mi egyesületünkben újdonság: jelenleg ez a szegedi beteg-érdekvédelmi szervezet az egyetlen Magyarországon, amely szervezett formában teszi lehetővé tagsága számára a gyógyfürdői kezelésben részesülést úgy, hogy annak teljes üzengetős, levelezős, adminisztrációs intézését átvállalja. Az egyesületi tagnak ezzel kapcsolatban annyi dolga van, hogy megfelelő, személyre szóló (pl. reumatológiai) szakorvosi beutalót kérjen, illetve hogy átvállalja a Harkányba utazással járó esetleges költségeket, na meg hogy adott időpontban jelentkezzen a gyógyfürdői kezelésre.

Miután „a puding próbája” megvolt, az idén megkezdett Állapotfenntartó program eredményesnek bizonyult, a Bőrklinika vezetésével egyeztetve meghirdettük, vagy, hogy pontosabb legyek: ezennel meghirdetjük a jelentkezési lehetőséget a 2016. évi február-márciusi, illetve szeptember-októberi gyógyfürdői kezelésre. Természetesen, a feltételeket az érdeklődőkkel a legrészletesebben ismertetni fogjuk, a lehetőségeket átbeszéljük.

Kedves egyesületi tagok és vendégek! Mindenképpen el kell mondani, hogy az előbbiekben felsorolt programpillérek teljesítéséhez igen nagymértékben hozzájárultak azok a támogatások, amelyekhez 2015 folyamán hozzájutottunk: a szegedi önkormányzat – ahogyan már említettem – segítséget nyújtott egy fontos technikai háttér megteremtéséhez, az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázat alapján támogatja idei működésünket, idén először részesültünk a személyi jövedelem után fizetett adó 1%-ából, és persze más jótevőink is akadtak. Ezeknek a forrásoknak, ezeknek a támogatóknak és jótevőknek köszönhetjük, hogy ebben az ünneplős hangulatban dicsekedhetünk mindazzal, amit eddig elmondtam.

Természetesen ilyen gazdag egyesületi munka, a szürke hétköznapok során elért látszólag kis eredmények alapot adnak a pszoriázis világnapi örömnek, még akkor is, ha tudjuk: ez a nyűg nem múlik el rólunk. De legalább reményt és kedvet ad ahhoz, hogy könnyebben elviselhessük.

Hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Köszönöm, hogy meghallgattatok, köszönöm, hogy meghallgattak.
 

Hullmann László, az Egyesület elnöke

1) Elhangzott 2015. október 28-án, a Szegedi Pszoriázis Egyesület pszoriázis világnapi összejövetelén. 

Hozzászólás (0) Találatok: 655
   
© Copyright 2006 - 2017 Szegedi Pszoriázis Egyesület