Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk, a psorinet.hu honlapon „sütiket" (cookie) használunk. Ha a továbbiakban a beállítások változtatása nélkül marad honlapunkon, akkor azt feltételezzük, hogy Ön elégedett azzal, amit a „süti" használatával a psorinet.hu weblapon megkap. A sütit természetesen bármikor elutasíthatja, törölheti is számítógépéről, de ez esetben nem biztos, hogy a honlap minden funkciója megjeleníthető. Részletesebben itt: Wikipédia. A jobb oldali (kék) gombra kattintva elutasítja a sütit, és úgy lép tovább.

Ebben a cikkcsoportban a Szegedi Pszoriázis Egyesület (2014 júniusa előtt Klub) egyesületi összejövetelein - klubnapjain - történt érdekesebb eseményekről számolunk be.

Idén március 22-én tartotta első tavaszi összejövetelét a Szegedi Pszoriázis Egyesület. Az összejövetel kettős céllal került meghirdetésre: a Tanult Beteg Program keretében előadásra is hívtuk a tagságot és az érdeklődőket, meg évi közgyűlésre is – persze csak a tagságot.

A szokásos helyszínen, az SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika Simon Miklós termében délután 2 órától kezdődött volna a közgyűlés, mivel azonban a törvényben és az alapszabályban foglaltaknak megfelelő létszámú tagság a meghirdetett időpontra nem jelent meg, így a meghirdetetteknek megfelelően a közgyűlés megtartására később, dr. Szabó Csanád klinikai pszichológus előadása után kerülhetett sor.

dr szabo Dr. Szabó Csanád pszichológus „Hogyan rajzoljuk le a pikkelysömört? – egy pszichológiai rajzteszt bemutatása” című előadásán elmondta, hogy a pszichológiai rajzvizsgálat az egyik legtökéletesebb eszköz arra, hogy feltárjuk a páciens személyiségét az általa adott témára, kérdésekre feleletként készített rajzok elemzésén keresztül.

Az előadást számos példával, páciensek rajzainak rövid bemutatásán keresztül adott elemzésekkel mutatott rá azokra a lehetőségekre, amelyek a pikkelysömörben szenvedő páciensek életvitelében jelentkező problémák, nehézségek pszichológiai feloldására is lehetőséget adnak.

A rendkívül tanulságos, érdekes, konkrét (persze névtelen) példákkal illusztrált előadás nagyon lekötötte a tagságot, utána számos kérdést tettek fel az előadónak, teljesen oldott párbeszéd alakult ki az igen hasznos előadás végére.

Délután, valamivel 3 óra előtt kezdődött az egyesület rendes közgyűlése. A tagság a közgyűlési szervek (jegyzőkönyvvezető, hitelesítők, szavazatszámláló) megválasztása után további három napirendi pont keretében tárgyalták a közhasznú egyesület ügyeit. Beszámolót hallgattak meg a 2016. évi működésről, illetve az elnökség tavalyi tevékenységéről. Mivel ezt a két beszámolót az egyesület elnöksége már három héttel előbb közreadta A BŐR című hírlevélben, nem volt nagyobb vita, a két beszámolót a tagság egyhangú döntéssel elfogadta.

Szintén a tavalyi évre vonatkozott az egyesület pénzügyi jelentése, illetve 2016. évi közhasznúsági és számviteli beszámolója (ezt a tagság szintén előre kézhez kapta). Rövid ismertetés után a jelenlévők a pénzügyi és közhasznúsági–számviteli beszámolót szintén egyhangúlag elfogadták.

Ezt követte a 2017. évi pénzügyi terv, illetve munkaprogram javaslata – ez utóbbi szintén megjelent A BŐR c. hírlevelünkben, a pénzügyi tervjavaslatot pedig a meghívóval együtt kapták kézhez a tagok. A javaslatok rövid megtárgyalás után egyhangúlag elfogadásra kerültek.

(Az egyesületi közgyűlés jegyzőkönyve, illetve a többi irat megtalálható az „Iratgyüjtő" menüpont alatt. Az Egyesület közhasznúsági jelentése az OBH oldalán való megjelenéssel egyidőben lesz elérhető oldalunkon is.)

A jól végzett munkát követően az egyesület hölgy tagjai által otthon készített finomságokat nassolgatva beszélgettek, vagy rendezték idei tagsági jogviszonyukat.

A sikeres „kettős” összejövetel fél 5 után ért véget.

Részlet az egyesületi találkozóról
Hozzászólás (0) Találatok: 13

A Szegedi Pszoriázis Egyesület szeptemberi összejövetelén remek előadást hallottunk Varga Mónika klinikai gyógytornásztól. Az alábbiakban rövid összefoglalót adunk a 30 perces előadásból.

Mi is a mozgásterápia lényege? Nagyon sok minden tartozhat bele – attól függően, hogy milyen betegségről beszélünk, milyen a beteg állapota, milyen életkorban van, milyen lehetősége van a mozgásra, stb.. Tehát próbáljuk azt elképzelni, hogy egy nagy zsákban benne vannak a mozgásterápia elemei, és abból kell kiválogatni – mindenkinek egyénileg, testre szabva – a tornát, a kezelést, ami neki a legjobban megfelel, és javítja az ízületek állapotát, vagy esetleg a fizikai állóképességet.  Ugyanis arra is gondolnunk kell, hogy akinek sokáig fájdalmas az ízülete, persze, hogy nem mozog annyit, amennyit kellene, még a hétköznapi tevékenységét sem végzi úgy, mint pl. egy egészséges ízületű ember. Természetesen a fizikai teljesítőképessége is romlik, mert nem tud úgy, és annyit mozogni, mint egy egészséges ember. Egyszer aztán azt veszi észre, hogy hoppá, most már a kevesebb munka is nagyobb fáradtsággal jár, mint azelőtt. Ezért nagyon fontos, hogy amikor éppen jól vagyok a bőrömben meg az ízületeimmel, akkor kell elkezdeni a mozgásterápiát, hogy még egy kicsit jobban legyek.

Mit is jelent ez? Mondjuk, próbáljuk meg a fejünk fölé felemelni a karunkat, és tapasztaljuk, hogy csak alig vállmagasságig bírjuk emelni, utána már rendesen nyilall, meg húz. Tapasztalom, hogy nem tudok felnyúlni a felső polcra, amire két évvel ezelőtt még fel tudtam nyúlni. Az egyik célom tehát az, hogy növeljem a mozgáslehetőségemet a karomban, a derekamban meg mindenhol, hiszen nagyon sok olyan apró tevékenység van, amihez nekem nagyon fontos, hogy az ízületeim jól mozogjanak. A másik dolog viszont, amint már említettem: ha az ember nem mozog, akkor gyöngül. Ez egy törvényszerűség, erre még nem találtak ki sem pirulát, sem egyéb szert: aki nem mozog, a mozgáshiány következtében legyengül. A mozgásra még akkor is szükség van, ha esetleg a mindennapi tevékenységeket az ízületi bántalmak már akadályozzák, de esetleg tudunk olyan tornagyakorlatokat csinálni -- akár ágyban fekve is, amelyekkel tudjuk az ízületeinket erősíteni, anélkül hogy pl. egy kört kellene futni a ligetben, vagy úszni kellene pl. ezer métert.

Mire lehet még jó a mozgásterápia? Hát például ilyen a nyújtás. Ha az ember nem mozgott egy teljes mozgáspályán, azaz nincsenek meg mindenhol a végmozgások az ízületben, akkor az izmok le fognak tapadni. Ilyenkor már nem is az ízület fáj, hanem az izom, mert az húzódik, mert már hetekig vagy hónapokig, vagy akár évekig nem volt teljesen kimozgatva. Ilyenkor jön a nyújtás, amikor az izmokat próbáljuk egy kicsit nyújtani azokon a helyeken, ahol le vannak tapadva és le vannak merevedve.

A pikkelysömörrel együtt előforduló ízületi betegség, az artritiszes állapot egy komoly dolog. Ha pl. valaki már az élete során nagyon sok munkával járó megterhelő mozgást végzett, és az még esetleg féloldalas mozgás is volt, előfordulhat, hogy már egyébként is bekövetkezett volna az ízületek kopása, akkor erre még rátesz egy lapáttal az artritisz. A fizikai munka mellett ez mindenképpen egy negatív befolyásoló tényező, amit a terápiánál figyelembe kell venni. A másik eset, ha pl. eleve mozgásszegény életmódot folytat valaki, akkor nyilvánvalóan már egy eleve rosszabb helyzetből indul, amikor elkezdődnek ezek a gyulladásos tünetek az ízületeiben. Ha eleve nincs rendesen mozgatva az ízület, van már egy elinduló kopás, és gyengébb az izomzata, mert mozgásszegény életet él, csak ül a fotelben egész nap, akkor még nehezebben kezdhető el a mozgásterápia, mert először is vissza kell hozni a hétköznapi mozgásokat a páciensnél…

A következő, amit meg kell említenünk, az a túlsúly. A túlsúly mindenre negatív hatással van a szervezetünkben, akármilyen betegséget is nézünk – esetleg csak az arc ráncait palástolja el egy kicsit. Az ízületeknek (pl. csípőnek, térdnek) nem mindegy, hogy naponta 60 kilót kell-e cipelnie, vagy 120-at. Nagyon fontos, hogy az ízületi bántalmaktól szenvedő beteg komolyan fontolja meg a súlycsökkentést, mert nem mindegy, hogy évekig cipelem a túlsúlyt, és csak akkor kezdek a fogyással foglalkozni, amikor a bántalmak már elhatalmasodtak és rettenetesen fájnak az ízületeim, vagy mindjárt melegében, az ízületi problémák megjelenésekor azonnal nekiállok csökkenteni a súlyomat. Természetesen itt most nem a 4-5 kilós súlyfeleslegről, hanem a 35-40 kilósról van szó. A súlycsökkenés eredményezheti, hogy az artritiszes beteg állapota sokkal lassabban rosszabbodik, és sokkal később jut el abba az állapotba, hogy már gyógyszereket kelljen szednie az ízületi gyulladására, vagy akár az is, hogy el sem jut az élete folyamán egy ilyen stádiumba, mert a leadott kilókat nagyon megköszöni a szervezete.

A veleszületett rendellenességek szintén hátrányosan befolyásolják az ízületek állapotát: ha valakinek, mondjuk, van egy születési ízületi rendellenessége, az szintén hátrányosan befolyásolja az állapotát, és ugyancsak hasonló hatással vannak az ízületek állapotra az esetleges baleseti sérülések is.

Az ízületeink védelmére a mindennapokban is oda kell figyelni. Például nem jó az, ha a 20-25 éves matracokban szépen elfekszünk, amelyek már alaposan kigödrösödtek. Ez egy gerincproblémás embernek nem jó. Hogy az ágyunk a hibás-e a derékfájásunkért, azt akkor tudjuk megállapítani, ha pl. elmegyünk valahova, más környezetbe, akár nyaralni, akár rokonlátogatóba. és pár napig, vagy egy hétig másik ágyban alszunk. Reggelente aztán megállapíthatjuk, hogy ebben az ágyban kényelmesebben fekszünk-e, vagy ha azt tapasztaljuk, hogy nem a szokott kényelmetlenségekkel és merevséggel ébredünk, akkor azért érdemes elgondolkodni azon, hogy nyilván nem csak a levegőváltozás hozza ezt a javulást, hanem esetleg az otthoni ágyat is érdemes lenne kicserélni.

Érdemes ügyelnünk a testtartásunkra. Nem mindegy, hogy hogyan ülünk. Ha már hosszabb ideje bele vagyunk süppedve a székünkbe, és ellazultunk, időnként érdemes megnézni és összekapni magunkat, és egy kicsit kihúzni a testtartásunkat. Ha ezt megszokjuk, már olyan rutinossá válhat, hogy ülés közben időnként automatikusan kihúzzuk magunkat. Persze, ez nem gyakori, de lehetőségként érdemes felvetni – érdemes megpróbálni.

Másik gyakori tevékenységünk a lehajlás. Példaként említsük akár a fogmosást: nem mindegy, hogy azt a két-három percet milyen hajlított testtartással tesszük: legörbülve, vagy egyenes háttal. Ez szinte minden háztartási tevékenységgel kapcsolatban is elmondható: rendkívül fontos az ízületi bántalmak csökkentése, illetve kialakulásának késleltetése szempontjából az, hogy hogyan bánunk a testünkkel.

Nem szabad megfeledkeznünk egy másik fontos és gyakori testhelyzetünkről: ez az ülés. Nem mindegy, hogy hogyan ülünk. Ülés közben érdemes a gerincünk három szakaszára odafigyelni. Először is érdemes néha a nyakunkat „megnyújtani”, azaz felfelé kinyújtózni. Már ez a mozdulat önmagában nyújtja az egész gerincet. A mozdulat következtében kiemelem a mellkasomat, vagyis a lapockámat és a vállamat egy kicsit hátrahúzom, ezzel a mellkas kiemelkedik. A karokat e test mellett tartom, és a fenekemet egyszerűen összeszorítom magam alatt, aztán ellazítom. Ezzel a mozdulatsorral már ki is húztam az egész gerincemet. Ha ezt a kis gyakorlatot hosszabb ülés közben néhányszor, akár óránként egyszer-egyszer elvégzem, már csökkentettem a gerinccsigolyák terhelődését.

Ezek a mindennapos, hétköznapi mozgások. A tornagyakorlatokkal azért nem foglalkozunk most, mert azok teljes mértékben egyénre szabottak, attól függnek minden esetben, hogy kinek milyen ízületi problémái vannak, mely ízületek érintettek, milyen a páciens általános egészségi állapota, saját fizikai teljesítőképessége stb. Érdemes megjegyezni: a gyógytorna mindig egyéni, személyre szabott. Megjegyzendő, hogy van ugyan csoportos gyógytorna is, de a csoportba mindig hasonló problémákkal küzdő egyének vannak, hasonló ízületi problémákkal, amelyeknek a kimozgatása, lazítása hasonló gyakorlatokkal elérhető.

Ne feledkezzünk meg a sportról sem! Szerencsére ma már Magyarországon is kialakulóban van az a szemlélet, hogy nem csak a fiataloknak áll a világ a sport szemszögéből. A közösségi sportlétesítményekbe el lehet járni idősebb korban is. Vannak olyan sportok, amelyeket idősebb korban is meg lehet találni, ki lehet próbálni, és lehet is gyakorolni. Ilyen például az úszás is: az úszás az ízületi betegségben szenvedőknek nagyon-nagyon-nagyon jó. Persze, a pszoriázisban szenvedők mondhatják, hogy a bőrük állapota ezt nem teszi lehetővé. De ha egy kis esély van arra, hogy a tünetmentesség révén eljuthatunk az uszodába, nem szabad kihagyni. Mindenkinek javaslom: keresse fel az uszodát! Lehet akár simán úszkálni is, de lehet víz alatti tornákat is végezni – ezeknek rendkívül jó hatása van a beteg, fájdalmas ízületekre. A vízi tornát reumatológus is felírhatja, így az uszoda használata tb-támogatással is elérhető. A vízben végzett gyakorlatok során minimális terhelés van az ízületeken. A túlsúllyal küszködők számára különösen előnyös ez, mert a vízben hatalmas megterheléstől szabadulnak meg a térd- és bokaízületek, könnyebb azok mozgatása, lazítása. Nem kell attól megijedni, hogy valaki esetleg nem tud úszni, hiszen a gyógytorna nem mélyvizű medencékben folyik. Ha a vízben csak le-föl sétálgatunk, már azzal is folyamatosan mozgatjuk a végtagokat, és nem fáradunk el, hiszen a vízben könnyebbnek érezzük a testünket.

Nagyon jó eszköz az ízületek mozgatására a bicikli, a kerékpár. Úgy mozgatja meg a testünk alsó részének ízületeit, hogy nincs rajtuk a testsúlyunk. A testsúly a bicikli ülésén van. A pedál tekerésével csak az izmokat dolgoztatjuk, s ez azok számára nagyon előnyös, akinek a lábízületeivel vannak problémák. Sokszor halljuk ennek a témának a szóba kerülésekor, hogy „jaaa, nekünk is van szobakerékpárunk, de…” A szobakerékpár nem ruhafogas: legyen a szoba része, még akkor is, ha nem annyira esztétikus, és használjuk, amikor csak tehetjük! Amikor a tévében a kedvenc sorozatunkat, vagy a híradót nézzük, pattanjunk fel a szobabiciklire, és kezdjünk el tekerni! Egyszer csak vége a sorozatnak (ami, mondjuk, ötven perces), és akkor rádöbbenünk: jé, ötven percet tekertünk! Természetesen ügyeljünk arra, hogy a szobakerékpár nehézségi fok, ülésmagasság, kapaszkodó tekintetében legyen megfelelően beállítva, és ha rendszeresen, vagy legalább amikor megtehetjük, használjuk, örülhetünk az eredményeknek. 

Bizonyára hallottuk már a pilates nevű tornát. Ez kimondottan a gyógytorna elemeire épült, nincs benne semmi megerőltető ugrabugrálás, vagy gyakorlat. A pilates-gyakorlatok segítségével megnő az izmok és az ízületek állóképessége, és csökken a sérülékenységük, hatással vannak a test, illetve a törzsünk szinte minden izmára; ez a torna elsősorban a hát- és gerincpanaszok, reumatikus és ízületi betegségek esetén jelent hatékony segítséget. A gyakorlatokra el lehet menni idősebb korban is, azoknak is, akiknek kevésbé mozognak az ízületei.

A nemrégen Szegeden is elindított átváltozás-program keretében arra buzdítunk mindenkit, hogy személyi mozgásproblémáival keressenek bennünket a már ismert telefonszámon, Tóth Tiborné Márta szakasszisztensnél. A program keretében a jelentkezők számára kidolgozzuk a személyre szabott megfelelő gyógytorna-gyakorlatokat, amelyeket otthon is végezhetnek, de szívesen segítünk dönteni abban is, ha valaki felhív bennünket, és elmondja, hogy milyen tornára szeretne jelentkezni valamelyik fitnesz-klubban – fejezte be előadását Varga Mónika klinikai gyógytornász. 


Pillanatképek a találkozóról: a hallgatóság Varga Mónika gyógytornász előadásán (balra és fent), egy kis „nass" az előadás után (jobbra).

Az alábbi, 3 perces videóban a valóban remek előadásból kapunk ízelítőt (mobiltelefonos felvétel): 

 
Hozzászólás (0) Találatok: 343
   
   
© Copyright 2006 - 2017 Szegedi Pszoriázis Egyesület