Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk, a psorinet.hu honlapon „sütiket" (cookie) használunk. Ha a továbbiakban a beállítások változtatása nélkül marad honlapunkon, akkor azt feltételezzük, hogy Ön elégedett azzal, amit a „süti" használatával a psorinet.hu weblapon megkap. A sütit természetesen bármikor elutasíthatja, törölheti is számítógépéről, de ez esetben nem biztos, hogy a honlap minden funkciója megjeleníthető. Részletesebben itt: Wikipédia. A jobb oldali (kék) gombra kattintva elutasítja a sütit, és úgy lép tovább.

Péter és Pál napján, 2016. június 29-én tartotta nyári szünet előtti – félévzáró – találkozóját a Szegedi Pszoriázis Egyesület.

A találkozón Tóth Tiborné Márta, a bőrklinika Pikkelysömör Centrumának szakasszisztense az egyesület Tanult Beteg Programjának keretében tartott előadást „Hogyan mondjam el…?” címmel arról, hogy a pácienseknek hogyan kellene felkészülni a kezelőorvos meglátogatása előtt, mi mindent kell (illetve ajánlatos) az orvossal közölni, miket kell megjegyezni a látogatáson közölt sok-sok fontos információból.

A nyári hőség és a kora délutáni kezdés ellenére szép számú közönség hallgatta az előadót, aki bevezetőjében elmondta, hogy az előadás központi témája az, amit érzésünk szerint mindannyian tudunk, de adott helyzetben mégsem tudjuk minden részletében alkalmazni, illetve nem mindig vagyunk tisztában azzal: hogyan kommunikáljunk a kezelőorvosunkkal.

Tóth Tiborné Márta szakasszisztens előadásának összefoglalása olvasható az alábbiakban:

Nem csak a betegek szoktak panaszkodni az orvosaikra, hanem az orvosoknak is vannak gondjaik a betegeikkel. Az orvosok a páciensek kommunikációjával kapcsolatban azt szokták felvetni, hogy a páciens terjengősen beszél, vagy csak általánosságban beszél a panaszairól (pl.: „nem jól vagyok” – az orvos azonban ebből nem tudhatja, hogy mi is a beteg baja), esetleg a páciens nem tudja megmondani, hogy milyen gyógyszereket szed. Gyakran hangzik el valami ilyesmi válasz a felírt gyógyszerekkel kapcsolatos kérdésre: „tudja doktor úr, olyan kicsi, fehér, kerek” – ilyen alakú gyógyszerből azonban több ezer van. Előfordul az is, hogy a páciens nem hozza magával a korábbi leleteit, zárójelentéseit, esetleg nem tartja be az orvosi javaslatokat. Gyakori probléma továbbá, hogy a betegek eltérnek az orvosi javaslatoktól – erről azonban az orvost nem szokták tájékoztatni. Egy kivetített karikatúrával érzékelte a gyakori helyzetet.

Nem csak az orvosoktól kellene várnunk a javulást, hanem mi magunk is tehetünk érte. Így van ez az orvos-beteg kommunikációval is.

A továbbiakban olyan javaslatokat szeretnék összefoglalni, amelyek segíthetik az orvos-beteg kommunikációt.

Nézzük meg először, hogy mit tehet a beteg még a rendelőbe indulás előtt!

Mindenekelőtt készítse össze a korábbi egészségügyi papírjait! Hasznos ezeket időrendbe rakni. Ha ugyanis a beteg elviszi a korábbi leleteités a zárójelentéseita kezelőorvoshoz, akkor előfordul, hogy az orvos szinte elvész a sok papír között. Amennyiben a korábbi egészségügyi papírjait a páciens egy iratrendezőbe gyűjti, és azokat időrendbe rakja össze, akkor az orvos gyorsan és könnyen át tudja tekinteni a korábbi leleteket, és a páciensről is kedvező képet alakít ki. Nagyon fontos lenne továbbá, hogy legyen egy olyan listánk is, amelyen az aktuálisan szedett gyógyszereink neve és adagolása szerepel. Érdemes ezt a listát mindig magunknál tartani – például az irattartónkba tenni. Így még akár sürgősségi helyzetekben is láthatják az orvosok, hogy milyen gyógyszereket szedünk.

Érdemes előre felkészülni az orvossal való találkozásra. Gondoljuk végig, hogy mit szeretnénk majd elmondani, mit szeretnénk kérdezni, vagy kérni az orvosunktól. Mindezekről készíthetünk jegyzeteket is, amiket magunkkal vihetünk a rendelésre.

Az orvosi rendelőben legtöbbször kevesebb a ránk fordítható időannál, mint amennyit mi szeretnénk kapni. Ezért nagyon jó, ha betegként mi is jól gazdálkodjunk az idővel. Sok páciens először a betegsége történetét kezdi el mesélni, annak részleteiben veszik el. Az orvosokat azonban leginkább az éppen aktuális tünetek és panaszok érdeklik – érdemes tehát a beszámolónkat ezekkel kezdeni!  

Az orvos időnként félbeszakít bennünket, kérdez tőlünk, és így elkanyarodhat a beszélgetés, ezáltal pedig egy-egy fontos panasz néha szóbasem kerül. Nagyon fontos ezért, hogy az orvossal való találkozásunk során minden panaszt és tünetet említsünk meg! Ha félbeszakítana bennünket, akkor válaszoljunk a feltett kérdésre, utána pedig térjünk vissza az eredeti mondandónkhoz. Azokróla panaszokról és tünetekről is beszéljünk, amiket mi esetleg nem tartunk fontosnak, vagy amikről nehéz beszélnünk, mert orvosi szempontból nézve ezek is fontosak lehetnek!

Mindaz, amit az orvosi rendelőben mondanak nekünk, néha annyira bonyolultnak tűnik, mintha idegen nyelven lenne közölve. Éppen ezért a megértés szempontjából igen ajánlatos, hogy a beteg is kérdezzen! A legfontosabb kérdések, amelyekre választ kell kapnunk a találkozás során, a következők:    

– Mi a diagnózisom?
– Mit kell tudnom erről a betegségről?
– Miben segíthet a gyógyszeres kezelés?
– Milyen gyakran és mennyi ideig kell szednem a felírt gyógyszert?
– Mennyi idő múlva tapasztalhatom majd az állapotom, illetve a tüneteim javulását?
– A gyógyszerszedésen kívül mit tehetek még azért, hogy javuljon az állapotom?

(Természetesen nem szükséges minden kérdést feltenni a fentiek közül, hiszen az orvosokmaguktól is elmondják a szükséges információkat. Ez a kérdéssor csak egy emlékeztető arról, hogy mi mindent érdemes tudnia a betegeknek a betegségükről.)

 A legtöbb beteg azt igényli, hogy az orvosa mondjon el neki mindent a betegségéről, állapotáról. Ezt azonban nem csak az időhiány nehezíti, van egy másik probléma is: maguk a páciensek sem tudnak megjegyezni túlságosan sok információt. Az orvosi rendelőben viszont minden egyes alkalommal sok új információt kell megjegyezni, ezért hasznos lehet, ha jegyzetelünk: írjunk le azt,ami fontos lehet számunkra.

Kérdezzük meg a kezelőorvosunkat arról is, hogy hol tudunk további információkat olvasni a betegségünkről és annak kezeléséről!

És még egy nagyon megfontolandó javaslat: a páciens dicsérje meg az orvosát, méltányolja és részletezze a kezelés során elért javulást, amikor csak teheti! Minden más emberi kapcsolathoz hasonlóan az orvos-beteg kapcsolatot is kölcsönösen alakítjuk. Ha tehát a beteg pozitív lépéseket tesz, akkor ez pozitív változásokat is eredményez. Amennyiben a beteg elismerően szól az orvosáról (pl. elmondja neki, hogy a legutóbbi javasolt gyógyszer milyen sokat segített), akkor ez jobbá teszi a találkozás légkörét, és elősegíti, hogy az orvos még jobban figyeljen a betegre.

Mit tehet a beteg az orvossal való találkozás után?

Az első tanács az, hogy a páciens amint kiváltja a gyógyszereit, és kézbe veszi a betegtájékoztatót, olvassa azt el figyelmesen, de ne ijedjen meg attól, amit abban olvashat!  Természetesen a gyógyszereknek lehetnek mellékhatásai. Valójában azonban a legtöbb mellékhatás ritka, és csak nagyon kevés betegnél jelentkezik. A betegtájékoztatóban viszont felsorolnak minden olyan mellékhatást, ami előfordulhat. Érdemes szem előtt tartanunk azt is, hogy mindennap különböző kockázatokkal élünk együtt a hétköznapokban is, például az, aki autóba ül, kockáztatja akár a halálos balesetet is. Bár ezt tudjuk, alegtöbbenmégsem szoktak úgy dönteni, hogy akkor nem is ülnek autóba. Ha azonban egy gyógyszerről olvassuk azt, hogy akár súlyos mellékhatása is lehet, akkor gyakran azonnal eldöntjük, hogy márpedig azt nem is használjuk. Tudnunk kell, hogy a gyógyszereknek lehetnek ugyan mellékhatásaik, ezek veszélye azonban eltörpül az előnyeik mellett – és csakis ezért lehetnek forgalomban.

Szintén nagyon fontos, hogy a gyógyszert csak az orvos által előírt adagban szedjük! Gyakran előfordul, hogy amikor valaki már jobban érzi magát, akkor abbahagyja a gyógyszereinek a szedését. Egy krónikus betegség esetében azonban a gyógyszereket is tartósan kell szedni ahhoz, hogy az állapotunk ne romoljon, vagy a gyógyulási folyamatban ne essünk vissza. Amennyiben valamilyen okból szeretnénk változtatni a gyógyszerelés előírt adagján, akkor ezt a kezelőorvosunkkal mindenképpen érdemes megbeszélni. Minden betegnek ajánlatos tüneti naplót vezetnie. Ezek a naplók arra szolgálnak, hogy rögzítsük bennük, milyen tüneteink mikor és milyen erősséggel jelentkeztek. A legtöbb tüneti napló nyomtatott formában is beszerezhető, egyre gyakoribbak azonban az okostelefonokon használható tüneti napló applikációk is. A tüneti napló nagyon hasznos segítség lehet az orvos számára, hiszen ezáltal rövid idő alatt is teljes képet kaphat arról, hogy hogyan alakult a beteg állapota az elmúlt időszakban. Persze nincs feltétlenül szükség előre gyártott tüneti naplókra, hiszen ilyeneket bárki készíthet magának is.

Napjainkban már sokan használnak számítógépet, internetet, sőt, manapság már van olyan generáció is, amelyik szinte a számítógép előtt nő fel, s így nagyon sok információhoz hozzájut.

Érdemes ezeket az információkat azoknak is megkeresniük, akikkisgyermekként még nem a számítógép előtt ültek. Saját betegségünkkel ugyanis annál hatékonyabban tudunk szembeszállni, minél többet tudunk róla. Érdemes tehát olyan, szakmailag hiteles internetes oldalakat olvasni, amelyekből többet tudhatunk meg a betegségünk okairól, lefolyásáról, a kezelési lehetőségekről és a javasolt életmódról. Számos ilyen hasznos oldal van az interneten – a két legnagyobb betegtájékoztató honlap a hazipatika.comés a webbeteg.hu– ezeken az oldalakonszinte minden betegségről rengeteg hasznos információt találhatunk (ilyen hasznos oldal a szegedi egyesület honlapja is, a psorinet.hu). Kifejezetten hasznos az is, hogyha betegszervezetekhez csatlakozunk. A hasonló problémákkal szembenéző emberek kölcsönösen tudják segíteni egymást.

Az előadó végül emlékeztetőül, vagyis összefoglaló gyanánt a legfontosabb tanácsok ismételten összegezte:

– Rendezzük az egészségügyi iratainkat időrendben egy mappába!
– Legyen nálunk a gyógyszereink listája!
– A rendelőben az aktuális panaszainkról, tüneteinkről beszéljünk először!
– Merjünk kérdezni a rendelőben!
– Dicsérjük meg az orvosunkat, amikor csak lehet!
– Vezessünk tüneti naplót!
– Tudjunk meg minél többet a betegségünkről és annak kezeléséről!
– Csatlakozzunk betegszervezetekhez!

 Az előadást követően hasznos párbeszéd alakult ki, melyben a tagok is elmondták tapasztalataikat, illetve kiegészítő információkat kaptak dr. Szabó Csanád klinikai pszichológustól is, aki szintén jelen volt az összejövetelen.


A találkozó részvevői Tóth Tiborné Márta előadásán (részletek)

Szóljon hozzá!

Hozzászólás beküldése vendégként

0
szabályok és használati feltételek.
  • Nincsenek hozzászólások
   
   
© Copyright 2006 - 2017 Szegedi Pszoriázis Egyesület