A pszoriázis nem fertőző.
Egyformák vagyunk.

0
0
0
s2smodern

Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával 2017-ben is lehetőség nyílt arra, hogy a Szegedi Pszoriázis Egyesület tagságának egy kisebb, huszonegynéhány fős csoportja egynapos budapesti (budavári) kiránduláson vehessen részt.

Az egyesület elnöksége „Lélekerősítő betegtámogatás…” címmel pályázott az Önkormányzat Foglalkoztatási, Szociális és Sportbizottságáhozmég 2017 tavaszán, és a pályázat indoklásában leírta, hogy abetegek közül sokan a bőrükön markánsan látható plakkok (vörös foltok, pörsenések, hámlások) okozta pszichés problémák következtében visszahúzódók, társaságkerülők. Nem szívesen fordulnak meg a közösségekben, nem járnak emberek közé, elmagányosodnak, sok esetben párkapcsolataik is elhalnak. Az egyesület a munkaprogram Állapotfenntartó elemének keretében a Szegedi Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika szakembereinek (pszichológusának) támogatásával olyan csoportos foglalkozásokat is szervez, amelyek a betegek és a „civilek” mindennapi kapcsolatainak közvetlen megvalósulásával tompítják a kirekesztettség, a kisebbrendűség érzését.

A korábbi évek tapasztalata bizonyította, hogy erre a célra nagyon jó eredménnyel alkalmazhatók a csoportos kirándulások. Ezért 2017-ben egy ilyen célú egésznapos kirándulás megvalósításához kértünk támogatást.

A támogatást megkaptuk, és így 2017. augusztus 12-én egésznapos kiránduláson vett részt az egyesület tagságának egy csoportja. A kirándulásra élelmet, illetve ivóvizet, üdítőt mindenki csomagolt magának, a Szeged–Budapest közötti utazási költségeket részben (a hely- és pótjegyeket), a budavári látnivalók költségeit (BKV, Sikló, múzeumi belépőjegyek) az egyesület biztosította a tagoknak.

A budavári kirándulás nem volt „túlterhelt”, mindössze négy kötött időpontot kellett betartani: az oda-, illetve a hazautazás idejét, a budavári Mátyás-templom és Egyházművészeti Gyűjtemény látogatási idejét (délelőtt 11 óra), valamint a budavári Atombunker és Sziklakórház Múzeumba tervezett látogatás időpontját (háromnegyed egy), mert ezek a két intézménynél hetekkel előre lefoglalt terminusok voltak.

A Nyugatiról villamossal utazunk az Oktogonig, ott buszra szállunk, s azzal mentünk a Clark Ádám térig, ahonnan a Budavári Siklóval jutottunk fel a várba. Külön öröm volt számunkra, hogy a Clark Ádám téren vendégként, „idegenvezető" házigazdaként csoportunkhoz csatlakozott Sántáné Tóth Edit, a budapesti Arthritis Psoriaticás Betegek Egyesületének (APBE) elnöke és Sziráki Piroska, a Pikkelysömörrel Élők Társasága nevű (napjainkban már több mint félezer követőt számláló) Facebook-közösség vezetője is.

A Sándor-palotától rövid séta után érkeztünk a Szentháromság térre. Délelőtt tizenegy órakor léptünk be a Mátyás-templomba, ahol egy nagyon kedves tárlatvezetővel 50 perces látogatást tettünk.

A XX. századig általánosan elfogadott hagyomány volt, hogy a templomot 1015-ben Szent István király alapította. A török kor után a templomot Szent István egyházaként emlegetik, az alapítás évszámát a templom új, barokk főoltárán is feltüntetik. A budavári Mária-egyház 1246 előtti létezésére azonban soha nem került elő tárgyi bizonyíték, a közmeggyőződés valószínűleg egy oklevél téves olvasása nyomán alakult ki. (A templom történetének megismeréséhez a Kedves Látogató kattintson erre a linkre.)

„Bátrabb” egyesületi tagjaink számára lehetőség volt felmenni a templomtoronyba is (197 lépcső, kb. 50 m magasság), és ezzel a lehetőséggel négyen éltek is.

A Mátyás-templomban tett látogatás után a Szentháromság térről a Szentháromság utca végén, a Lovas úti Atombunker és Sziklakórház Múzeumhoz mentünk. A Vár alatti Sziklakórháztermeiben megdöbbentő hitelességgel keltik életre a II. világháború, az 1956-os forradalom és a hidegháború történéseit, s ehhez hozzájárul az idén júniusban megnyílt Hirosima-Nagaszaki atombomba-kiállítás is. A működőképes gépészettel és korabeli berendezési tárgyakkal, viaszfigurákkal felszerelt létesítmény zegzugos termeiben valódi izgalmakat élhettünk át, miközben lépésről lépésre „fedeztük fel” a háborús állapotokat és a hidegháború eszközeit eredeti környezetükben.

Az állandó tárlaton a több mint 2300 négyzetméteres kiállítás egy valódi kalandos időutazás a Várhegy mélyébe, valamint a múlt történéseibe. Felkészült tárlatvezető kalauzolásával nem csupán a második világháborús és az 1956-os kórházat tekinthettük meg, hanem bepillantást nyertünk egy légoltalmi riasztóközpont mindennapjaiba, megtekintettük a Sziklakórház történetét bemutató műszaki kiállítást, valamint a Sziklakórház hidegháborús atombunkerét is.

A múzeumi látogatás után, fél négy körül visszatértünk a Budavári Sikló állomásához, innen leereszkedtünk a Clark Ádám térre, ahonnan a BKK busz-, illetve villamosjáratával visszaértünk a Nyugati pályaudvarra. Délután öt óra előtt néhány perccel – kicsit elfáradva, de rengeteg élménnyel, jó hangulatban – az Intercity-járat kellemes klímájában pihengetve indult vissza Szegedre a lelkes kis csapat.

Ezúton is köszönetet mondunk mindenkinek, aki a kirándulás sikeréhez hozzájárult: a szegedi Önkormányzatnak a támogatásért, a remek hangulatért és „élmény-kavalkádért” pedig különösen a Budavári Mátyás-templom Gondnoksága lelkiismeretes dolgozóinak, illetve a budavári Atombunker és Sziklakórház Múzeum szintúgy készséges és segítőkész személyzetének.

A kirándulás sikerességét tanúsítja ez a néhány fénykép, illetve az egyesület Facebook-oldalán megnézhető részletes fotóalbum is (a képek letölthetők).


A budavári kirándulás résztvevői a Szentháromság téren

 
Egy pillantás a Siklóból


A Mátyás-templom


A lelkes tárlatvezetőt hallgatjuk...


Pihenés a Szentháromság tér parkjában...


... és a Szentháromság téren


A vár alatt


Intercityvel hazafelé...

A honlap tartalmának tökéletes megjelenítéséhez „sütiket" (cookie) alkalmazunk. A sütit bármikor elutasíthatja, törölheti is számítógépéről, de ez esetben nem biztos, hogy a honlap minden funkciója megjeleníthető. Részletesebben itt: Wikipédia.