A pszoriázis nem fertőző.
Egyformák vagyunk.

0
0
0
s2smodern

Kovács Katalin  Április 25-én, csütörtökön, a tavaszi késődélután opáljában érkezett a megrázó hír: kora reggel, 5 óra 15 perckor csendesen elhunyt Kovács Katalin, a Szegedi Pszoriázis Klub alapító tagja, az alapítás óta folyamatosan újraválasztott, megbecsült elnöke.

 

  Február elején még együtt tervezgettük a klub elnökségének összehívását, hatodikán együtt mentünk a bőrklinika igazgatójához, hogy szokásosan egyeztessünk a márciusi klubnapi előadásról, meg az akkorra szintén összehívható taggyűlésről…

 

  Sajnos, már ezt megelőzően is a belgyógyászati klinika vendége volt, talán vírusos influenza-fer­tőzést, vagy valami hasonlót kapott – mesélte. Nehezen lélegzett, fáradékony volt. Emlékszem: február 6-án, a bőrgyógyászati klinikát vezető professzor úrnál tett látogatás után együtt mentünk az Aradi vértanúk terére, hogy villamossal mielőbb eljussunk a Széchenyi térre. A klinikától a villamosmegállóig az öt perc sétányi utat bő fél óra alatt tettük meg, nyolc-tíz lépésenként pihenni kellett, mert elfogyott a levegője… És közben terveztünk. Tervezgettük a szegedi „pszorisok” klubjának idei tevékenységét, azt, hogy hogyan tudnánk kevéske támogatást szerezni olyan programokhoz, amelyek a tagság javát szolgálják majd. Aztán az egyik kényszerpihegés alatt én tréfás-dicsekedve mondtam: jöjjön velem, utazzunk ingyen, villamossal, nem kell fizetni – mármint nekem, aki két nappal azt megelőzően töltöttem be éppen a hetvenediket. Katalin nagyot sóhajtva jegyezte meg: „Istenem, én még őszre csak ötvennyolc leszek, milyen sokat kell még várni, mire ingyen utazhatok. Az még több, mint négy év!”

 

  Istenem, mondom most, de jó, hogy sem akkor, sem utána nem sejtettük, hogy milyen ha­mar eljön egy ingyenes messzire utazás pillanata. Hogy a megkésett tavasz nyárba fordulását sem lesz már ideje megvárni itt köztünk, bármennyire is siet a természet a hosszú télre elfecsérelt idő pótlásával…

 

  Március elején meglátogattam a Belgyógyászati Klinikán. Akkor láttam utoljára. A betegség kínozta, alig tudott beszélni, de mégis a kórterem előtt, a folyosón várt minket. Röviden átsiklottunk a betegséggel kapcsolatos kérdéseken, hisz nem az volt a fontos számára, hanem az, hogy hogyan haladnak az elnökségi, meg a klubnapi összejövetel előkészületei.

 

  Sajnos, sem az egyikre, sem a másikra már nem adatott ideje eljönni.

 

  Kovács Katalin 2004. április 22-e óta – a Szegedi Pszoriázis Klub megalakulása óta – nem csak alapító tagja, de mindenese, mozgatója, elnöke volt a Klubnak, egészen 2013. április 25-ének hajnaláig. Lelkesedésének, önfeláldozásának köszönhető, hogy a 2004-ben mindösszesen négy fővel létrejött civil társaságból kilenc év alatt jogi személyként bejegyzett egyesület lett. Katalinnak sohasem volt rossz napja, soha nem volt kedvetlen, ha a Klub érdekeiről volt szó, ha a pikkelysömörös betegtársakkal, a betegtársakért kellett tenni valamit. Pedig bármikor találhatott volna ezer és egy kifogást, hiszen a pszoriázis mellett mindennaposak voltak a szív- és keringési panaszok, egyéb egészségi gondok – amannyi kifogás lett volna „kézügyben”, de Katalin mindent elfeledett, félretett, ha a közösségért, a klubért, az egyesületért, ha másokért tehetett bármi jót. Ha olykor nagymamásdit játszani adódott ideje, még budapesti vendégeskedése alatt is szinte naponta telefon-beszélgettünk a közös dolgainkról. Kilenc év alatt egyetlen klubtag sem hallhatta hangos szavát, mérgelődését, nem láthatta ingerültnek, de fáradtnak sem. 

 

  Kilenc év és három nap elnöki mandátum után Katalin április huszonötödikének reggelén csendben, békésen távozott. Abban a másik dimenzióban, ahova költözött, ott is, továbbra is a klub elnöke marad, mert emlékezetünkben úgy tartjuk meg őt: klubelnökként. Kedves mosolyát, közvetlen, szerény, baráti szavait, betegtársi segítőkészségét, bíztatását, emberségét és tettvágyát példaként fogjuk őrizni.

 

  És mi néhányan, akik közelebbről ismertük, megtartjuk emlékezetünkben azt a - szemében olykor-olykor előtűnő - fátyolos pillantást is, a befelé figyelés pillantását, amely jelezte: aggódik önmagáért, mert ott bent valami valahol makrancoskodik.

 

  Katalin temetése ma, 2013. május 6-án 15:00 órakor lesz Szegeden, az alsóvárosi temetőben.

 

  Hullmann László
elnökhelyettes

 

A honlap tartalmának tökéletes megjelenítéséhez „sütiket" (cookie) alkalmazunk. A sütit bármikor elutasíthatja, törölheti is számítógépéről, de ez esetben nem biztos, hogy a honlap minden funkciója megjeleníthető. Részletesebben itt: Wikipédia.