Szegedi Pszoriázis Egyesület

blog

  • Kedves budapesti és pécsi vendégeink! 1)

    Kedves megjelent egyesületi tagjaink, kedves egybegyűltek!

    Kicsit előre hozva tartjuk mai világnapi összejövetelünket, de csak a szombat kedvéért. Október 29-ét, a pikkelysömörös betegek világnapját, vagy, ahogy rövidebb nevén ismerjük: a pszo­riázis világnapot mi, érintettek, bizonyos értelemben ünnepnek tekintjük, holott egy betegség napja nem kimondottan viseli magán az ünnep szokásos jellemzőit – akkor sem, ha ez az egész világ által jegyzett nap.

    Nyilván ünneplésre adhat okot az, hogy 14 évvel ezelőtt az IFPA (Inter­national Fede­ration of Psoriasis – Nemzetközi Pszoriázis Szövetség) 2004-ben azzal a törekvéssel hívta életre ezt a világnapot, hogy egy nemzetközileg is egyeztetett és alkalmas időpontban, egyazon napon úgymond ráfókuszáljon az egész világ a pszoriázis nevű betegségre, és így érvényesüljenek az akkor mintegy 125 milliónyi beteg érdekei az egész bolygón.

    A stockholmi kezdeményezők jogosnak érezték a figyelem felkeltését arra a sok-sok millió szerencsétlenre, akik az egész világon áldozatai ennek a nyavalyának. És valóban, miként azóta is tapasztaljuk, ezzel a világnap-megjelöléssel a pszoriázisra és a pikkelysömörös betegekre irányul a figyelem – minden évben legalább néhány napig –, és meg-megcsillan a remény, hogy a betegek helyzete is változik, sorsuk jobbra fordul.

    Hogy ez a kezdeményezés nem volt hiábavaló, bizonyítja egyebek között az is, hogy az emberi tudomány az elmúlt másfél évtizedben nagyon hatásos szereket fejlesztett ki legalább a tünetmentesítés eléréséhez. Noha napjainkban a pszoriázis még nem gyógyítható, azt azért el kell ismernünk, hogy a kátrányos kenegetéstől mára már elég messzire eljutottunk – s a tudományosság sikereit tanúsíthatják azok, akik nem gyógyultan ugyan, ámde tünetmentesen élhetik mindennapjaikat.