A pszoriázis nem fertőző.
Egyformák vagyunk.

0
0
0
s2smodern

2016. augusztus 13-án budapesti kiránduláson járt a Szegedi Pszoriázis Egyesület tagságának egy kisebb, 25 fős csoportja.

Még tavasszal, a kirándulás tervezésekor az egyesület elnöksége szem előtt tartotta azt, hogy a társadalmi kapcsolatrendszerben igencsak elszigetelt pikkelysömörös betegek – a tagság – számára mennyire fontos a csapatépítés, a közösségi szellem, magyarán, hogy az egyesület egyik elsődleges feladata a betegség okozta különböző lelki sérelmekkel kapcsolatos sebek „gyógyítása”. A betegek nagy része a nagyon is feltűnő jegyek, a bőrtünetek okozta pszichés sérülékenység következtében nem szívesen tartózkodik társaságban. Elzárkóznak a közösségi élet különböző formáitól is, ezért az egyesület a munkaprogramjának megfelelően, az állapotfenntartó programelem keretében a Szegedi Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika pszichológusának támogatásával olyan csoportos foglalkozások beiktatását tűzte ki célul, amelyek a betegséggel sújtottak és a „kívülállók” mindennapi kapcsolatainak közvetlen megteremtésével tompítják a kirekesztettség, a kisebbrendűség érzetének hatását.

Erre a korábbi évek tapasztalata alapján igen hatásos módszerként alkalmazhatók a csoportos kirándulások. Ezért az egyesület a 2016. évi munkatervében – önkormányzati támogatással – tervezett egy ilyen nagyobb, egész napos kirándulást. A csoportos együttlét, a különböző helyszínek, az emberekkel (a „kívülállók” társaságával) történő spontán kapcsolatfelvétel, az elvegyülés jelentős mértékben javítja a betegek pszichés állapotát.

Szeged megyei jogú város önkormányzata figyelembe vette az egyesületi szándékot, és a foglalkoztatási, szociális és sportügyekkel foglalkozó bizottság százezer forintos támogatást adott a tervezett egynapos budapesti kirándulás megvalósítására.

Augusztus 13-án, szombaton kora reggel kelt útra a szegedi kirándulók csoportja, s hogy a kirándulás már indulásában is izgalmas legyen, az intercity járat Szeged–Kiskunfélegyháza közötti szakaszát vonatpótló buszokkal kellett megtenni. A vágányzár okozta átszállási kényszert követően azonban már a megszokott, kényelmes szunyókálással, beszélgetéssel telt az idő Budapestig, a Nyugati pályaudvarig. Itt csatlakozott hozzánk Márta is, egyesületünk budapesti tagja.

A vonatról leszállva, a csoport felnyomakodott a 6-os villamosra (szombat lévén, a reggel 9 körüli utasforgalom nem is volt olyan nagy, jól elfért a társaság), aztán pár perc múlva már a Jászai Mari téren át is szálltunk a 2-es villamosra, és újabb egy megálló után az első fontos úti célunkhoz értünk: a parlamenti Látogatóközponthoz. A csoport tagjai itt másfél órás „szabad programot” alakíthattak ki maguknak, mert az Országház közönségszolgálati irodája a most már 26 fős csoportnak (a Szegedről indult keret egyik tagja az Országház látogatását kihagyta, viszont csatlakozott hozzánk az egyesület két régi kedves budapesti ismerőse: Edit és Piroska) csak háromnegyed tizenkettőtől tudott idegenvezetővel belépést biztosítani. Nem is csoda, hiszen a Látogatóközpont környékén is, előcsarnokában is rengetegen voltak – magyar szót szinte nem is lehetett hallani…

Parlamenti sétánkat fényképezőgépekkel igyekeztünk megörökíteni – ki több, ki kevesebb sikerrel. A bő 45 perces, az idegenvezető részletes, érthető, történelmi ismertetésekkel gazdagított magyarázatával tökéletesen élvezhetővé tett, látnivalókban igencsak tartalmas országházi séta után a kiránduló csoport egy közeli étteremben szerény ebéd alatt beszélhette át az eddigi élményeket.

(Mindenképpen rögzítenünk kell ezzel kapcsolatban, hogy Sziráki Piroska, a budapesti pszorisok egy csoportjának lelkes mindenese segített nekünk az előkészületek során abban, hogy ezt az éttermet – az V. kerületi Tóth Kocsmát – felfedezzük. Nagyszerű, nagyon finom, házias ízekben gazdag ebédet kaptunk hozzáférhető áron itt, Budapest szívében – köszönet az étterem „felfedezéséért” Piroskának, a kitűnő ebédért pedig Tóth Csaba tulajdonosnak. S ha már ez itt a reklám helye: szívesen ajánljuk minden arra járó kirándulónak, érdemes betérni ebbe az étterembe!)

Ebéd után a csoport ismét villamosra szállt, és meg sem állt az Oktogonig, második fontos célállomásunk ugyanis a Terror Háza volt, az Andrássy út 60. Délután 4 órakor kezdődött tárlatvezetővel a múzeum megtekintése, és már majdnem fél hat volt, mire a látogatást befejeztük. Tömény tartalom. Az idősebbek szembesülhettek gyermekkorukból maradt, cseppet sem kellemes élményeikkel, sokukban fel is szakadtak a rég megélt történések… (A múzeumban nem fényképezhettünk, ezért a kedves Olvasó figyelmébe ajánljuk a Terror Háza honlapját.)

Szinte percnyi pontossággal tartva magunkat az útitervben rögzítettekhez, a csoport az Oktogonnál ismét villamosra szállt, aztán a Nyugatinál elbúcsúztunk budapesti ismerőseinktől, és „bekászálódtunk” a már lassan indulásra kész intercity 21-es kocsijába.

Hazáig mindenkinek volt alkalma kipihenni a nagyszerű kirándulás fáradalmait, megbeszélni a látottakat, esetleg szunyókálni…

A kirándulásról készült fényképeket az alábbi slideshow-albumban lehet megnézni.

{besps}budapesti_kirandulas_2016{/besps}

 Ugyanezek a képek megtekinthetők az egyesület Facebook-oldalán is, onnan le is tölthetők.)