Szegedi Pszoriázis Egyesület

0
0
0
s2smodern
powered by social2s

A Pécsi Pszoriázisbetegek Egyesületének vezetőségében néhány hónapon át érlelődött a gondolat: ki kellene használni a lehetőséget és az alkalmat, és lépni egy nagyot – megmutatni a Balatont a pikkelysömörös embereknek. A lehetőséget a Pécsi Kulturális Központ adta, amely Balatonfenyvesen működteti – többek között – az önkormányzati iskolai táborokat. Az alkalom szintén adott volt: augusztus utolsó hétvégéjén szabad az egyik tábor. Keller Árpádné Jutka, az egyesület elnöke pedig gondolt egy nagyot, és meghívta azokat a magyarországi pikkelysömörös egyesületeket, amelyekkel már évek óta baráti kapcsolatokat ápolnak a pécsi pszorisok, hogy töltenének el közösen egy hosszú hétvégét a pécsi kultúrközpont balatonfenyvesi II. számú táborában. A táborkapacitás eleve behatárolta a lehetséges résztvevői létszámot, ezért a szervező meghíváshoz kötötte a részvételt, s a hétvégi pihenést kizárólag a meghívott szervezetek tagjai számára biztosította.

Így jött létre, kelt életre a Pikkelysömörrel Élők Baráti Tábora. Augusztus 25-én, a 33 fokos nyárvégi pénteken egymás után érkeztek a táborhelyre a pécsi egyesület tagjai, a budapesti Arthritis Psoriaticás Betegek Egyesületének képviselői, a Pikkelysömörrel Élők Társasága nevű (napjainkban már több mint félezer követőt számláló) Facebook-közösségből néhányan, a debreceni Kelet-Magyarországi Psoriasis Egyesület tagságának egy nagyobb csoportja, valamint a Szegedi Pszoriázis Egyesület tíz fős küldöttsége. Délután három óra felé már teljes volt a létszám, a félszáznyi táborlakó számára megkezdődtek az ismerkedések, peregtek a régi ismerősök örömteli viszontlátásának zajos percei, negyed- vagy félórái.

A házigazda szerepét vállaló Pécsi Pszoriázisbetegek Egyesületének elnöksége és az egyesület fáradhatatlan önkéntesei az első percektől kezdve „a helyzet magaslatán” álltak. Talán még annál is magasabban, hiszen személygépkocsival hordták be a másfél kilométerre levő vasútállomásról az érkezők csomagjait, a tehermentes gyaloglás pedig a hosszú vonatozás után igazán jólesett mindenkinek. Zökkenőmentesen és percek alatt történt meg minden érkező csoport és személy elhelyezése, szinte észre sem vettük, s már otthon éreztük magunkat. Ifjúsági táborhoz képest a hatodik (sőt hetedik!) „ikszes” résztvevők számára is kényelmes tábori ágyak, friss, tiszta ágynemű, hideg-melegvizes zuhanyzók álltak rendelkezésre, s az ifjúság részére igen kalandosnak ígérkező emeletes ágyaktól sem kellett megijedni: a szobánkénti két-három fős elhelyezés folytán mindenki alsó ágyat választhatott magának.

A kényelmes elhelyezkedés és az út porának lemosása után Jutka, a házigazda egyesület elnöke rövid megbeszélésen ismertette a hosszú hétvégére szánt kötetlen programot. Tájékoztatót adott az esetleges egyéni szükségletek kielégítését biztosító helyiségekről és lehetőségekről (hol lehet kávét vagy teát főzni), a közeli boltról, vendéglőről, a strand megközelítésének lehetőségéről, továbbá a közös „kötött” időpontokról – a pénteki vacsora, a szombati étkezések, illetve a vasárnapi közös reggeli idejéről.

Az első napon koraesti étkezést szervezett a házigazda, amolyan szó szerinti estebédet. Két csoportban ballagott a baráti tábor a mindössze alig száz méterre levő vendéglőig, ahol szinte percek alatt mindenki megkapta a hatalmas adag könnyű, ízletes vacsorát. Mindenki becsületesen jóllakott, s egy-egy üdítő (esetleg kettő) legördítését követően visszaballagtunk a táborba.

Csodálatos augusztusi nyáreste volt, a társaság minden tagja megtalálta a neki legmegfelelőbb szórakozást: egy-egy kis csoportban hosszú beszélgetések kezdődtek, amott páran kártyázva múlatták az időt, volt, aki koraesti fürdőzésre indult, néhányan a szállásépület társalgójában zenét hallgattak, énekeltek, páran táncra is perdültek. A pikkelysömörrel élő emberek jól érezték magukat, egymás között voltak, nem csodálkozott rá senki az esetleges feltűnő stigmákra, a pszoris plakkokra. Lélekgyógyító este volt.

 A hosszú hétvége második napjának reggelén hétágra sütő nap köszöntötte a baráti tábor lakóit, igazi strandidő ígérkezett. Korán reggel gyorsan összeverbuválódott egy lelkes kis csapat: pécsiek, budapestiek, debreceniek, szegediek fogtak hozzá a tábori reggeli készítéséhez. Ki kenyeret szeletelt, ki az éttermet készítette elő, ki a tábori „svédasztal” étkeit szelte. Hipp-hoppra készen állt a gazdag reggeli. Ezt követően pedig jött az igazi pihenés: volt, aki strandra ment, más inkább társaságban beszélgetve töltötte a délelőttöt. A tábor szinte pillanatok alatt kiürült, ellenállhatatlan vonzerővel hívott a Balcsi mindenkit, s aki tehette, élvezettel sétált be akár ötven-száz méternyit is a tó sekély, hűs vizébe, az úszni nem tudók is élvezettel, sétálva szelték a kisfodrú hullámokat. Repült az idő. Az ebédet ismét a közeli vendéglőben kaptuk. Húsleves, utána hatalmas adag rántottszelet és gazdag körítés került az asztalra. Azután, mikor már azt hittük, hogy derekasan megbirkóztunk a finomságokkal, jött a lekváros és kakaós palacsinta. (Több esetben ez már „elvitelre” került, nem lévén hely a gyomorban…)

Délután négy óra felé – amíg sokan ismét a Balaton hűs vizében szedték magukba az idei utolsó igazi nyári hétvége energiáját – a pécsi egyesület önkéntes szakácsai nekiláttak a vacsorakészítésnek: két bográcsban tették gázrózsa fölé a színhúst jóféle pörköltnek. Az egyikben csípős, a másikban „édesnemes" pöri készült, hadd válogathasson ki-ki szájíze szerint. A konyhában ugyanekkor pár önkéntes a pörkölthöz járó krumplit, illetve tésztát főzte. A savanyúság már előre kész volt: a Keller-házaspár hozott otthonról egy hatalmas üveg finom csalamádét.

Hatalmas sikere volt az igazi tábori vacsorának! Jó ötletnek bizonyult, hogy válogatni lehetett a csípős és a nem csípős pörkölt között, mert így sokan mindkettőt megkóstolták. A diéta elleni merényletet most kivételesen minden elkövető a bocsánatos bűnök közé sorolta. Olyan tábor volt ez, ahol arra lehetett „panaszkodni”, hogy már megint enni kell! 

Vacsora után az előző estéről már-már szokássá vált elfoglaltságok következtek: egyesek sétával segítették az emésztést, voltak, akik zenehallgatással, tánccal, de olyan is akadt a táborlakók között, aki a szinte egész napos fürdőzés (és az ugyancsak tomboló nyári napsütés) okozta fáradalmak áldozataként korai alvásra szánta magát.

Aztán szinte észrevétlenül érkezett el a vasárnap reggel és a délelőtti hazautazás. Kiadós reggeli (és a hosszú útra készített elemózsia-csomagolás) után ismét a házigazda nagylelkűségét dicséri, hogy az egymást követően induló csoportokat személygépkocsival segítette ki a vasútállomásra. Zoltán gépkocsija vitte a csomagokat is, a haza utazni indulókat is. Barátságból.

Annyi összetartás, egymásért tenni akarás, jószándék és barátság szorult ebbe a hétvégébe, az órákban számított mindösszesen bő kétnapi baráti táborba, hogy annak csak suta vázlata lehet ez a rövidke összefoglaló. A nyárvégi barátkozás hosszú hétvégéjének igazi határtalanságát, szeretetdús lényegét és őszinte mélységét megtapasztalta, és magával vitte minden táborlakó. Köszönet érte a Pécsi Pszoriázisbetegek Egyesületének, és az egyesület vezetőségének: Keller Árpádné Jutkának, Gallai Árpádné Juditnak, Denke Ildikónak, Sziráki Piroskának, továbbá a pécsi egyesület minden segítőkész résztvevőjének.

A pikkelysömörrel élők baráti tábora a jövőben iránymeghatározó rendezvény lehet, hiszen a pikkelysömörrel élő emberek – akik közül sokan a bőrükön markánsan látható plakkok okozta pszichés problémák következtében visszahúzódók, társaságkerülők lettek, nem szívesen járnak emberek közé, elmagányosodnak, sok esetben párkapcsolataik is elhalnak – ebben a táborban átélhették a lelki gyógyulás örömteli perceit.Érdemes ezt folytatni. Jó irányba haladtok, kedves pécsi barátaink!

  

(A balatonfenyvesi baráti táborban készült fényképek megtekinthetők egyesületünk Facebook-oldalán, ahonnan személyes célra le is tölthetők, más internetes felületeken csak a forrás megjelölésével használhatók.)